A PTK új családjogi rendelkezései

Hajdan volt a gyermekelhelyezési per, amelyet felváltott a szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése. Ma a felek és a bíróság nem elhelyezi a gyereket, hanem a szülői felügyeleti jogot rendezi. Valamennyien, akik szülők vagyunk, gyermekeink felett szülői felügyeleti jogot gyakorlunk, amely különféle jogosítványokat tartalmaz. Dönthetünk gyermekünk nevéről, lakhelyéről, feladatunk a gyermek gondozása, nevelése, törvényes képviselete. Mindezen feladatokat nevezzük szülői felügyeletnek. Az új rendelkezések számos változatát ismerik a szülői felügyelet gyakorlásának, amely tartalmi rendezése a felek egyezségére vagy a bíróság döntésére tartozó kérdés.

Sok külföldi példa okán kezdett tért hódítani hazánkban is a szülői felügyelet közös gyakorlásának lehetősége. Lássuk be, kicsit érthetetlen volt ez a fogalom, hiszen a bíróságok épp úgy rendelkeztek a gyermekek elhelyezéséről közös szülői felügyelet esetén is mint annak hiányában. E körben az új Ptk. szélesebb teret enged a felek megállapodásának és a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlását részletesebben határozza meg és tölti meg tartalommal.

Köteléki kérdésnek a házasság felbontását és az ehhez legszorosabban tartozó kérdéseket nevezzük, azaz ide tartozik a szülői felügyelet gyakorlása, a gyermektartás , a volt közös lakás használatának kérdése. Ezen kérdésekben bár a Ptk. a felek megállapodására helyezi a súlyt, mégis a döntés a bíróság hatáskörébe tartozik. A köztudatban elterjedt „közös megegyezéses válás” is valójában egy házassági bontóper felperessel és alperessel, nincsen lehetőség arra, hogy a felek a filmekből ismert úgynevezett „válási papírokat „ benyújtsák a bíróságon mintegy kikerülve ezzel a bírósági per menetét.

A régi 20 %-os gyerektartási szabály ma már némileg korszerűbb formában él tovább. A korábbi százalékos meghatározást felváltotta a határozott összegű gyermektartás előtérbe helyezése. Kizárólag a határozott összeg nagyságának meghatározásánál bír jelentőséggel a kötelezett jövedelmének nagysága. Ennek meghatározása pedig épp úgy probléma mint a korábbi jogszabály idején. A gyermektartásra kötelezett mindig sokallja, a jogosult kevesli a tartás összegét. A jövedelem is igen tág fogalom. Ma már nem bír kizárólagos jelentőséggel, hogy „papíron” ki mennyit keres. Jövedelemnek kell tekinteni az osztalékot, a munkabér melletti juttatásokat is. Talán a fogyasztási szokások adnak a leginkább érzékelhető képet a kötelezett tényleges vagyoni helyzetéről, amely felderítése komoly bizonyítási nehézségeket jelent.

A gyermektartás összegének meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek szükségleteire is. E körben merülhetnek fel szükséges kiadások pl. egészségi állapot által indokoltan, vagy olyanok is, amelyeket a szülők korábban célszerűnek és szükségesnek tartottak. Pl. különórák. A gyermek szükséglete kérdésében is széleskörű bizonyítási eljárás várható.

Egyrészt az országhatárok megnyílásával, utazási szokásaink megváltozásával, de az utóbbi néhány év során megszaporodott külföldi munkavégzési lehetőségekkel a korábban elvétve előforduló esetek helyett szinte napi probléma a gyermek külföldre vitelének kérdése. Mikor viheti a szülő gyermekét külföldre, mit jelent a tartós külföldi tartózkodás, hogyan alakul a kapcsolattartás kérdése, megannyi olyan kérdés, amelynek eldöntése komoly bizonyítási eljárás során dönthető el . Még ekkor is felmerül azonban a kérdés, hogy a gyermek érdekét helyesen ismertük-e fel. Ebben a kérdésben nagyobb jelentőséget kapnak a gyámhivatalok és csak a hatósági eljárás sikertelensége esetén van lehetősége a feleknek a bírósághoz fordulni.

Teljesen új szabálynak tekinthető az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás. A jogszabály azt a gyakori élethelyzetet kívánja jogilag rendezni, amikor már a házassági életközösség megszűnését követően, de az új házasság megkötését megelőzően születik meg a gyermek az új kapcsolatból. Amennyiben egyik fél sem teszi kérdésessé az apaságot, a bíróság nemperes eljárásban dönthet az apaság vélelmének megdöntéséről.

Ma már kivételnek számít, ha a házasfelek úgy kötnek házasságot, hogy előtte hosszabb-rövidebb ideignem éltek együtt élettársként. De az is igen gyakori, hogy a házasságkötésre később sem kerül sor, miközben akár gyerekeik is születnek. Miután az élettársi kapcsolat megszűnéséhez semmilyen hatósági aktusra, így bírósági ítéletre sincsen szükség, gyakran olyan kérdések maradnak rendezetlenül, amelyek pedig a későbbiekben komoly problémákat vetnek fel. Különösen a kiskorú gyermekek sorsa felől szükséges dönteni, amely semmiben sem különbözik a házasságból született gyermekek sorsának rendezésétől. Azonos módon vetődik fel a gyermektartás, a kapcsolattartás és a volt közös lakás használatának kérdése.

A bírósági ítélettel megállapított gyermektartást annak megszüntetéséig kell fizetni. Új szabálynak mondható, hogy a gyermektartási kötelezettséget is be kell jelenteni a bíróságnak. Arra vonatkozóan, hogy ennek mi lesz a módja, még nincsen konkrét állásfoglalás, de várhatóan ez peren kívüli eljárásban történik majd.